Devizahitelek és pénzügyi igazságtétel – „A lopott pénz visszajár”

Miért jöttek létre a Nyilvános Társadalmi Viták oldalai?

Az Az Ország Kérdez kezdeményezés célja, hogy a magyar társadalom közösen fogalmazza meg, mit gondol a legfontosabb nemzeti kérdésekről.
Itt bárki elmondhatja a véleményét, megoszthatja tapasztalatait és javaslatait, mert a jövőnket csak együtt tudjuk alakítani.

A csatlakozó országgyűlési képviselők és jelöltek is olvashatják ezeket az oldalakat, így minden hozzászólás segíti, hogy ők is megismerjék, mit gondol a Magyar Nemzet! Kérjük, írd le a saját tapasztalatod, véleményed vagy építő javaslatod a téma alatt. Köszönjük, hogy részt veszel a közös gondolkodásban és támogatod a kampányunkat! 🇭🇺

A lopott pénz visszajár!

A devizahitelesek tragédiája – mikor jön el az igazság pillanata?

Vitaindító:
Több százezer magyar család élete ment tönkre a devizaalapú hitelezés miatt.
A bankok, a pénzügyi felügyelet és a kormányzat felelőssége máig nincs tisztázva.
Az emberek milliói veszítették el otthonukat, bizalmukat, jövőjüket, miközben az állam és a bankrendszer nem adott valódi elégtételt.

Kell-e újra megnyitni a devizahitelek ügyét, és visszakövetelni a jogtalanul elvett pénzeket?
Milyen formában valósulhatna meg a jóvátétel, és ki képviseli ma a károsultak ügyét?

A vita célja, hogy az emberek végre kimondhassák a tapasztalataikat, félelmeiket és javaslataikat.
Ezek az oldalak nem vádaskodásra, hanem a közös igazságkeresésre szolgálnak.
A képviselők is olvashatják a hozzászólásokat – mert itt születik meg, mit gondol a Magyar Nemzet. 🇭🇺*

Feliratkozás

1 Megjegyzés

Beágyazott visszajelzések

Az összes hozzászólás megtekintése

Tag

Bonfini Antal

1 hónapja

A devizahiteles ügy már a 2008-ban érvényben lévő jogszabályok alapján is rendezhető lett volna.
Nem lett volna szükség az államnak jogszabályt alkotni erre. Az azóta nyilvánosságra került információk alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a bankok bűncselekményt hajtottak végre és e bűncselekményekben az állam, az igazságszolgáltatás és az önkormányzatok, majd az MNB is benne voltak:

A szerződések nem felelnek meg a HPT-ben meghatározott kölcsönszerződések tartalmi követelményeinek, hiszen azok befektetési szerződések voltak, de kölcsönszerződésnek álcázva. Az ügyfelek szándéka pedig a kölcsönszerződés kötés volt. Ez nyilvánvaló csalás, amit a közjegyzők fedeztek.
A kockázatokkal kapcsolatos tájékoztatás félrevezető volt, mert ugyan megemlítették, hogy van árfolyamkockázat, de a kockázat mértékét szóban nullához közeli értékként adták meg, miközben a valós kockázat – mint utóbb kiderült – 100% volt és erről a bankok is tudtak, sőt erre készültek is.
A tulajdoni lapokon szereplő jelzálogjog bejegyzésekben sok esetben a tőketartozás mértéke duplája volt a rendelkezésre bocsátott tőketartozásnak, azaz a folyósításkor a bankok már eleve arra készültek, hogy az árfolyamok el fognak szállni.
Mivel nem volt valós deviza fedezet bevonva (azaz a bankok ezt ügyesen kijátszották) ezért az árfolyamváltozásból fakadó árfolyamkülönbség a bankok tiszta profitja volt. Olyan kockázatot terheltek az ügyfelekre, ami valójában banki oldalon nem is létezett.
Az MNB kezdetben többször is felszólította a bankokat ezen hitelkonstrukció veszélyeivel kapcsolatban, de ezeket a veszélyeket az ügyfelek elől eltitkolták, sőt a Bankszövetség kiadványai kifejezetten ajánlották is őket hosszútávú eladósodásra.
A szerződéseket jelzáloghitel fedezet biztosításokkal biztosították, amit az ügyfelekkel fizettettek ki (így akár az ügyfelet is védhette volna nemfizetés esetén), de ezt a bankok eltitkolták. Nemfizetés esetén pedig a bankokat kártalanították is, így őket nem érhette veszteség. Pontosan ezért nem is voltak soha érdekeltek abban, hogy az ügyfél fizetési képességét szem előtt tartsák. Abban voltak érdekeltek, hogy az ügyfél minél előbb bedőljön.
A biztosítók általi kártalanítás után a bedőlt szerződések harmadik fél számára történő engedményezésével a bankok extra bevételhez jutottak, ami biztosítási csalás.
A bankok nem voltak hajlandók tájékoztatást adni arról, hogy a havi törlesztőrészleteket milyen tételekből állnak banktitokra hivatkozva. Ezzel fedezték a csalásaikat, mert egyébként azonnal kiderült volna csalás.
A magyar állam 2008 végén az IMF-től hitelt vett fel a devizakárosultak problémáinak megoldására, de ezt a pénzt az MNB-ben olyan befektetésekbe helyezték, mellyel a forint árfolyama ellen spekuláltak. Ebből származott az MNB hatalmas deviza tartaléka. Az MNB ellenérdekelt volt az árfolyampolitikát tekintve. Eszük ágában nem volt megvédeni a forintot az árfolyameséstől, amivel ellehetetlenítették a szerződések teljesítését.
2008. február 25-én a forint árfolyamsáv rendszerét megszüntették, ami garantálta, hogy az euróhoz képest csak egy szűk sávban mozgott az árfolyam. Erről a lakosságot nem tájékoztatták, pedig ez volt a fő oka, hogy az MNB hagyta a forint árfolyamának bezuhanását.
A miniszterelnök megegyezett a EBRD-vel, hogy nem hárítanak a bankokra semmilyen terhet a devizakárosultak megmentésével kapcsolatban. Ezek után jelentek meg a DH törvények, melyek a bankok megmentését szolgálta, a károsultakat pedig bebetonozták egy olyan helyzetbe, amiből nem volt kiútjuk a perrendtartásra vonatkozó törvény módosításával.
A DH törvények első körében a haveri kör számára kedvezményes árfolyamon végtörlesztési lehetőséget biztosítottak (17 ezer szerződésre), aztán bezárult a kapu a bent maradók számára.
A Kúria – hatáskör nélkül, jogtalan módon – az Európai Bírósági ítéletekkel kapcsolatban olyan jogegységi határozatokat adott ki, melyek kiforgatták az eredeti ítéleteket és pontosan ellenkező értelmezést adtak azoknak.
A bírókat és közjegyzőket – képzések keretében – felkészítették, hogy a károsultaknak semmilyen segítséget ne adjanak, minden próbálkozásukat ki kellett siklatni. Ennek ügyében a bíróságok és közjegyzők is komoly törvénysértéseket követtek el.
A végrehajtásokra egy egész maffia épült fel, amelynek a szálai kormányzati szintekig érnek. A végrehajtók mindent elkövettek, hogy minél több károsulttal szemben, minél hamarabb el tudjanak járni, akár törvénysértések által is.
Az önkormányzatok olyan értékbecsléseket adtak ki, melyekben a végrehajtás alatt álló ingatlanok piaci értékét jelentősen alábecsülték, ezzel segítve, hogy az ingatlanok áron alul jussanak a haveri körök kezére.

Röviden összefoglalva a bűnlajstrom.
Még lehetne bővíteni, mert ebben csak a jelzáloghitekkel kapcsolatos dolgokat szedtem össze.