Oktatás és a jövő nemzedéke

Miért jöttek létre a Nyilvános Társadalmi Viták oldalai?

Az Az Ország Kérdez kezdeményezés célja, hogy a magyar társadalom közösen fogalmazza meg, mit gondol a legfontosabb nemzeti kérdésekről.
Itt bárki elmondhatja a véleményét, megoszthatja tapasztalatait és javaslatait, mert a jövőnket csak együtt tudjuk alakítani.

A csatlakozó országgyűlési képviselők és jelöltek is olvashatják ezeket az oldalakat, így minden hozzászólás segíti, hogy ők is megismerjék, mit gondol a Magyar Nemzet!

Kérjük, írd le a saját tapasztalatod, véleményed vagy építő javaslatod a téma alatt.
Köszönjük, hogy részt veszel a közös gondolkodásban és támogatod a kampányunkat! 🇭🇺

Milyen tudást adjunk tovább a gyermekeinknek?

Vitaindító:

Az iskola ma gyakran a múlt tudására készít fel, miközben a jövő már az ajtón kopogtat.
A gyerekek terhelt rendszerekben nőnek fel, miközben a legfontosabb képességek — önálló gondolkodás, együttműködés, életrevalóság — háttérbe szorulnak.

Szükség van egy Új Magyar Iskolára, amely nemcsak ismeretet, hanem életképességet ad.
Mit gondolsz, hogyan kellene megújulnia az oktatásnak, hogy valóban a jövőt szolgálja?

A vita célja, hogy az emberek végre kimondhassák a tapasztalataikat, félelmeiket és javaslataikat.
Ezek az oldalak nem vádaskodásra, hanem a közös igazságkeresésre szolgálnak.
A képviselők is olvashatják a hozzászólásokat – mert itt születik meg, mit gondol a Magyar Nemzet.
🇭🇺*

Feliratkozás
Visszajelzés
2 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése
Tag
Márkus Attila
18 napja

„Ha egy civilizáció túl akar élni, akkor az iskoláiban ápolnia kell a tanulási szokásokat és képességeket. Az iskola nem olyan hely, ahová azért tesszük be a gyerekeket, hogy napközben ne legyenek a lábunk alatt. Túlontúl költséges lenne, ha csak erre használnánk. Az iskola nem olyan hely, ahol papagájokat gyártanak. Az iskola az a hely, ahol meg kell tanulnunk tanulni, és ahol a gyerekeket fel lehet készíteni a valóság megértésére, arra, hogy megtanulják kompetensen kezelni a valóságot, és ahol fel lehet őket készíteni arra, hogy átvegyék a holnap világát, azt a világot, ahol a mai felnőttek már-már az öregkorba lépnek, vagy jócskán benne járnak.”

Vagyis az iskolában:

  • meg kell tanulnunk tanulni,
  • a gyerekeket felkészítik a VALÓSÁG megértésére,
  • megtanítják nekik kompetensen kezelni a valóságot,
  • felkészítik őket arra, hogy átvegyék a holnap világát,

Tekintve, hogy csak pár generációval ezelőtt is az emberek már gyakran tizenévesen dolgoztak és családot alapítottak, érdemes lehet újragondolni az egész mai kultúrát, és visszatérni a ma is releváns régi gyökerekhez, a jelenkor mércéi szerint. (Kassai jut eszembe: „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.”)

Például:

Fel kell kutatni a működőképes tanulási módszereket, és be kell vezetni minden oktatási intézményben. Mert ugye az iskola mindent tanít, csak egyet nem, hogy hogyan tanuld meg, hogyan tanulj meg bármit. Minden ADHD stb. kb azonnal megszűnne… (erre is van példa).

Aztán ahhoz, hogy az iskola meg tudja tanítani a VALÓSÁG kezelését (honnan lesz kaja, hogyan lehet megjavítani dolgokat, hogyan kell társaságban létezni, egymást segíteni, stb. stb.), biztosítani kell nekik magát a valóságot! Mert ami most körülveszi őket otthon, az nem a valóság, lásd szivárványos pónik, hülye mai rajzfilmek, stb. stb. később a filmek, közösségi média, stb. Ezeket ellensúlyozni kell, le kell cserélni.

Minden iskola köré gazdaságokat, termelő cégeket, lovardákat kell szervezni, hogy legyen a gyakorlatban HOL megismerni a valóságot. Mert jelenleg gyakran nincs is HOL megismerniük a valóságot! Mesevilágban élnek! ERRE IS gondolni kell, mert csupán egy-két dolgot változtatni a tantervben még nem lesz elegendő. És ilyen együttműködésekre már jelenleg is vannak nagyon jó példák, ezeket rendszerezni kell és eljuttatni minden iskolához.

Alap persze, hogy minden tananyagot is a jelenkorhoz kell igazítani, a valós történelemhez kell igazítani, a készségépítéshez kell igazítani. Ez nyilvánvaló, de ez talán a legkevesebb.

A szülői fejeken is érdemes változtatni, és kihozni őket az osztályzatok, hogy „hányast hoz haza a gyerek” bűvöletéből, mert nem az osztályzat számít. Nyelvoktatóként látom, hogy jó osztályzatokkal bíró fiataloknak sincs feltétlenül használható tudása. Tehát az iskolai osztályzás is egy szubjektív álomvilág (gyakran a tanár véleményén múlik csak az adott gyerekről, szereti/nemszereti stb.), aminek nem sok köze van a valósághoz.

Mindenesetre a legfontosabb, és a leggyorsabban a legnagyobb változást eredményező dolog még a jelen iskolarendszer keretein belül is az, hogy megtanítjuk a gyerekeket TANULNI, a tanárokat meg TANÍTANI (mert igazából őket se tanítják meg sehol tanulni, se tanítani).

Ezek jutottak eszembe hirtelen.

2
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x