XIV. Leó pápa sátánista barátai

Fordított keresztet adományozott Ferenc pápának az ismert botrányhős

Hogyan került a Vatikánba a Sátán Templomának legismertebb szószólója, a kereszténységet, a katolikus egyház jelképeit gyalázó, a sátánizmus globális szinten is számon tartott nagykövete?

Az elmúlt hónapokban több írásban mutattam be, hogy a nemrég elhunyt Ferenc pápa hogyan és milyen módszerekkel nyitotta ki a katolikus egyház kapuját a sátáni globalista törekvések számára. (Aki nem ismerné, az ezzel kapcsolatos írásokat a cikk végén megtalálja.) Nem véletlen, hogy az egyházfő mind a szabadkőművesek és a globális nagytőke, mind az LMBTQ-mozgalmak körében igen nagy népszerűségnek örvendett. De vajon sor kerülhetett-e arra, hogy a Sátán Templomának legismertebb szószólója, a kereszténységet, a katolikus egyház jelképeit gyalázó, a sátánizmus globális szinten is számon tartott nagykövete és Ferenc pápa között egy szívélyes, baráti találkozó jöhessen létre a Vatikánban, amelyet az elhunyt egyházfő utódja, XIV. Leó szervezett meg?

Hát nem őrültség ilyet még feltételezni is?

De minek feltételezni, amikor igaz?

Sokan a Keresztapa című korszakalkotó zseniális film harmadik részében kaptak egy kis bepillantást abba, hogy az intézményesített kereszténység legfontosabb epicentrumában, a Vatikánban korántsem úgy mennek a dolgok, mint ahogy az a hívek tudatába be van égetve. A megszentelt templomi falak között terjengő tömjénillatot gyakran elnyomja a pokol kénköves bűze. A Vatikán a legrégebbi globális hatalmi intézmény, amelynek működtetése legtöbbször igen távol állt azoktól a nemes céloktól, amelyeket hirdetett. A mai globális uralmi rend hatalmának kiteljesítése szempontjából a Vatikán nemcsak kulcsszereplő, hanem az évezredes működtetési tapasztalat miatt partner azon erők számára, amelyek Istent akarnak játszani az emberi sorsokkal. Ma már a Vatikán sem csinál titkot abból, hogy a globális világuralom támogatója. Magának Ferenc pápának igen fontos szerepe volt a Világkormány létrehozásának tervezésében. Munkássága során nemcsak a kereszténységet megsemmisíteni akaró szabadkőművesekkel, hanem a sátáni LMBTQ világ képviselőivel, a globális Covid-terror kivitelezőivel, az oltásipar prominens vezetőivel, a klímaideológia hiénáival is igen jó kapcsolatokat ápolt. Miért ne illene bele ebbe a sorba a sátánizmus képviselőivel való együttműködés? Főleg, ha ezek a rokonszenves luciferiánusok a katolikus egyház működését szeretnék jobbá tenni.

2025 januárjában egy érdekes találkozóra került sor a Vatikánban. A Peruban sokáig szolgáló Robert Francis Prevost bíboros, Ferenc pápa bizalmasának meghívására Rómába érkezett a perui származású José Enrique Escardó.

A nyíltan sátánista José Enrique Escardó és Robert Francis Prevost (2025 január)

Escardó nemcsak Prevosttal folytatott négyszemközti megbeszélést, hanem olyan kegyben volt része, amely földi halandók számára az elképzelhetetlen kategóriába tartozott. Közel egy órás találkozó keretében a világ egyik legbefolyásosabb embere, a Vatikán ura, maga Ferenc pápa fogadta őt.

Ferenc pápa fogadja a sátánista José Enrique Escardó-t

A pápák között Ferenc talán a világon elsőként foghatott kezet a sátánizmus egyik legismertebb képviselőjével, majd beszélhették meg a katolikus egyház és a luciferianizmus közös ügyeit. Escardó ugyanis a sátánizmus közismert nagykövete a világban, a Sátán Templomának ismert szószólója, a keresztény jelképek közismert meggyalázója.

És vajon mi lehetne szebb ajándák a pápának egy luciferiánustól, mint a sátánizmus jelképe, a fordított kereszt. Figyeljék, Escardó úr milyen áhitattal adja át ezt a csodálatos tárgyat őszentségének.

Ferenc pápa pedig jól tudja mi az illem, ha fordított keresztet kap egy sátánistától, aki a kézfejére Lucifer kígyóját tetováltatta. A pápa balján zavartalanul ott pihen az ajándék. A helyzet iróniája, hogy így viszont luciferiánus barátunkat az igazi kereszt látványa fogadta.

De aztán az újabb közös fotón bal oldalon már mindenki megnyugodhat a fordított kereszt látványától:

Kétségtelen, a Vatikán tökéletesen tisztában van a protokollal, hiszen mi lehetne szebb ajándék Lucifer katonájának, mint egy pápai áldással megszentelt rózsafüzér. Escardo úr ennek meg is találta a helyét az otthonában: mint ahogy a közösségi oldalán bemutatta, ráakasztotta az egyik sátánista szimbólumra. Így fogalmazott:

„Ferenc pápa adott nekem egy, az áldásával ellátott rózsafüzért a kedvenc színkombinációmban, és nem tudtam, hova tegyem. Végre megtaláltam a tökéletes helyet. Remélem a fordított keresztet is fontos helyre rakta.”

Látják, milyen figyelmes a Vatikán, Escardó úr kedvenc színkombinációjában adta oda az ajándékot, fekete színben, mert pont ilyenben pózól a sátánista jelképekkel. Mellesleg a Sátán Templomának szószólójaként Escardónak saját rózsafüzére is van, ezt is bemutatta:

És mint fogalmazott, otthonának megnyugtató fényét is megtalálta:

És ha csak teheti, Escardo úr ilyen csodálatos jelképeket visel:

Egyéb tárgyakat is gyűjt, ezekből ugyanis talán jobban esik neki a reggeli kávé:

Escardó úr minden karácsonyra megtalálja a megfelelő üdvözlőlapot a barátai számára, ez például a tavalyi, hát nem aranyos?

Escardó úr képzeletében Szűz Mária sem abban az ósdi ábrázolásban fogadható el, mint ami a begyepesedett katolikus hívek fejében van, hanem mondjuk így, mint egy prostituált:

Escardó úr a közösségi oldalait a sátánizmus népszerűsítésére használja, közismert luciferiánus előadóművészek, írók, különböző előadók munkásságát próbálja megismertetni, ilyen például annak az ateistának az oldala, aki arról értekezett, miért nem kell követni Jézust. Mint írta:

„Nagy tudós és tájékozott, racionális, mindkét oldalon empatikus, józan, kiegyensúlyozott. Fundamentalista keresztényként nevelkedett és 6 évvel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy nincs bizonyíték Isten létezésére. Csatornája az egyik legfontosabb tájékozódási pont bármely komoly tudós számára. Tegnap közzétett egy 15 perces gyöngyszemet Jézusról, amit minden komoly hívőnek és hitetlennek érdemes megnézni.”

És mint fogalmaz, azért kell a luciferi világot támogatni, mert:

„A SÁTÁNIZMUS AZ EMBERKÖZPONTÚ ATEIZMUS ÉRVÉNYES FORMÁJA. A Sátán egy irodalmi, szimbolikus, romantikus és mitológiai alak, aki a zsarnoki és elnyomó hatalom elleni lázadást képviseli.”

A sátánizmus népszerűsítése miatt Escardót rengeteg elismeréssel halmozzák el a követői, például nemrég az Ateisták Perui Szövetsége tüntette ki a zsarnokság elleni küzedelem luciferiánus lázadóját, aki a ISTEN NÉLKÜL JÓ feliratú polóban köszönte meg a díjat:

Escardót kitüntették a perui ateisták

A saját története szerint José Enrique Escardó fiatal korában Peruban egy olyan katolikus közösségbe került, ahol rendszeresen megalázták és szexuálisan zaklatták. A hírek szerint a hatóságok a Sodalitum közösségen belüli visszaéléseket megpróbálták eltussolni, ugyanis abban a legmagasabb körökig értek a szálak. Végül 20 évnyi vizsgálat után a Vatikán Ferenc pápa kezdeményezésére nemrég feloszlatta a Sodalitumot, mert a visszaéléseket bizonyítottnak találta.

Escardó már a vizsgálat kezdetekor kilépett a katolikus egyházból és minden erejét az úgynevezett visszaélések feltárására fordította. Az egyik első döntése az volt, hogy a sátánizmus szolgálatába állt. De inkább ateistának vallja magát, állítása szerint a sátánizmust csak egyfajta eszközként használja, hogy ezzel hívja fel hatásosan a figyelmet a katolikus egyház bűneire és segítsen az egyház megtisztulásában. Elmondása szerint ezért fogadta a pápa is. Escardó pap szeretett volna lenni, de ma már Istenben sem hisz, megrögzött ateistának tartja magát.

Escardó közösségi oldalainak nyitóképe

Mint fogalmazott a Ferenc pápával való találkozása után:

„A pápa tudta, hogy ateista vagyok. Ez megérintett. Meghallott engem. Megköszönte, amit csinálok és arra biztatott, hogy folytassam, ne féljek. Talán a pápa látott bennem valamit, amit a katolikusok és a keresztények nem látnak, akik gyűlölnek, mert ateista vagyok, és azt akarják, hogy meghaljak és a pokolra jussak. Nem hiszek a mennyben, nem hiszek a pokolban, de hiszek az emberek jóságában.”

Nem sorolom és idézem Escardó egyéb, a kereszténységet gyalázó, a Sátánt dicsőitő kijelenéseit, fotóit, aki többre is kiváncsi, megnézheti a saját közösségi oldalán, a fenti képeket és idézeteket onnan vettem le. És próbálom megérteni azt a traumát, ami Escardót az adott katolikus közösségben érte, amiért a sátánizmus és az ateizmus felé fordult. Tényleg, a sátánizmus csak egy önkifejező figyelemfelhívás lenne? Pont ő, aki papnak készült, nem érti a sátánizmus lényegét? Még ha jó szándék is vezérli, Lucifer lenne az a figyelemfelhívó eszköz, amellyel a jó ügyet lehet szolgálni? Nem olyan ez, mintha víz helyett emberi fekáliával akarnánk megtisztítani valamit? Ez az alak lenne az, akivel a Vatikán együtt kell hogy működjön a belső visszásságok feltárásában? Csak Lucifer és az ateizmus tud segíteni, mert csak így lehet megmenteni Isten egyházát? A fordított kereszt ajándékát a pápának még meg is lehetne magyarázni, mivel nemcsak a sátánizmus legfontosabb jelképe, hanem Szent Péter szimbóluma is. De pont egy ateistától kell ilyen „ajándékot” elfogadni, aki a sátánista jelképeket a kereszténység lejáratására használja? Mi ez, ha nem a legdurvább provokáció? A fordított kereszt a sátánizmusban Jézus meggyalázása. Vajon miért nem zavart ez senkit? Ferenc utódjának, az akkori Prevostnak hogyan és miként juthatott eszébe, hogy egy ilyen lelkületű embert beinvitáljon Szent Péter földi helytartója elé?

És ha már a Sátán Temploma, amelyhez Escardó is csatlakozott, azt a Lucifert dicsőiti, aki jó értelemben vett lázadó az elnyomással szemben, érdemes ránézni az „egyház” közösségi oldalára, The Satanic Temple néven keressenek rá. Íme, a június 1-i bejegyzés, amely a globális pride és a mindent leuraló LMBTQ lobbit népszerűsíti.

Mekkora lázadás ez is! Méltó a Vatikán politikájához!

A katolikus egyháznak voltak olyan korszakai, amelyekben méltó személyek szolgálták a közösségüket. Magyarországon ezek közzé tartozott Prohászka Ottokár és Nyisztor Zoltán. Mindkettejük visszaemlékezéseit tartalmazó köteteket ajánlom sok szeretettel a figyelmükbe:

Nyisztor Zoltán: Egy összedőlt világ romjain, Villanások egy ősszedőlt világból, és Prohászka Ottokár Szeretet mint Erő c. könyveit érdemes a jövő nemzedék számára megmenteni.